Elkezdődött a tavaszi idény a kiemelt ifjúsági bajnokságban (is), de - szinte természetesen - csonka fordulót tartottak, hiszen az élcsoport tagjai nem léptek pályára, mivel a Vasas-Honvéd találkozót is elhalasztották. Az U19-es bajnokságban egyetlen (egyébként gól nélküli) döntetlen született (Nyíregyházáról távozott egy ponttal a Győr), és ugyancsak egy csapat volt képes idegenben nyerni (a Békéscsaba Kecskemétről hozta el a három pontot). A Zalaegerszeg a hosszabbításban verte meg - vesztett állásból fordítva - a Kaposvárt, a Pécs egy hármassal "kedveskedett" a Sopronnak. Az Újpest magabiztosan verte a Debrecent, ezzel a hajdúságiak visszacsúsztak a 15. helyre. Ezen a találkozón személyesen voltunk jelen...
Aki bemutatkozásként így ír(t) magáról: "1984 juliusában kerültem a DVSC-hez, akkor inditotta az MLSZ a junior bajnokságot, és a megyéből próbálták összeszedni a tehetségesebbnek vélt játékosokat a keret kialakításához. A kitartásomnak és maximális hozzáállásomnak köszönhetően maradtam (sajnos a többieknek nem volt kitartása a rögös úton). Egy éves Mezőtúri katonaság szakította csak meg a Debreceni labdarúgó éveket. Az NB I-ben több mint 300 mérkőzést játszottam, míg a második vonalban két évet töltöttem. 2001 nyarán hagytam abba a profi labdarúgást, attól kezdve a DVSC korosztályos csapatainál edzősködöm. Már labdarúgóként készültem az edzői pályafutásomra. Jelenleg "A” diplomával rendelkezem." (Az interjú során A-tól Z-ig szavakat, kifejezéseket írtunk az edzőnek, aki arra - ahogy futballpályán illik - kapásból válaszolta azt, ami akkor éppen eszébe jutott. Mindezt - a mai modern technikát kihasználva - e-mail útján tettük meg.)
Kedden és ma mindkét, az Európa-bajnoki elit-selejtező körre készülő korosztályos válogatottunk pályára lépett, a horvátok ellen játszottak oda-vissza alapon két-két mérkőzést. Először az U17-esek meccseltek, és - kedden - magabiztosan verték Horvátországot, viszont az ezt követő három találkozón már egyetlen gólt sem szereztünk! A fiatalok a mai visszavágón egygólos vereséget szenvedtek idegenben, akárcsak az U19-esek kedden, akik viszont ma gól nélküli döntetlennel zárták a párviadalt. Az u17-s csapat egyébként éppen három hét múlva (március 25-én) kezdi a selejtezőket Svájcban, ellenfelei - a házigazdák mellett - Németország és Szerbia csapatai lesznek.
Már csak öt nap, és a hétvégén folytatódik a bajnokság, azaz elkezdődik a tavaszi idény. A rajt - szinte már hozzászoktunk - kicsit foghíjas lesz, hiszen az FTC-MTK és a Fehrévár-Felcsút mérkőzéseket majd csak később játsszák le, de azért már az első (tavaszi) fordulóban is érdekes meccsekre kerül sor, többek között az U19-s korosztályban a Vasas-Honvéd találkozóra (a részletes program az adott bajnokságnál felbukkanó "legfrissebb forduló" fülre kattintva tekinthető meg). Természetesen mi továbbra is beszámolunk valamennyi összecsapásról, fordulónként egy-egy mérkőzésről pedig részletes tudósítást, interjúkat is magában foglaló összeállítással jelentkezünk.
Befejeződött a Hivatásos Labdarúgók Szervezete (HLSZ) által első ízben kiírt Budapest Utánpótlás Kupa, amelynek (egyik) célja az volt, hogy a téli szünetben is lehetőséget biztosítson a fiataloknak tétmérkőzések (le)játszására. Négy fővárosi csapat úgynevezett kettős mérkőzések keretében lépett pályára, ahol a kettőséget az jelentette, hogy két korosztály fiataljai (U16 és U17) meccseltek egyszerre, fordított pályaválasztással: azaz amikor - például - a Budapest Honvéd U17-s csapata a Bozsik Stadionban fogadta a Ferencvárost, akkor az U16-osok a Népligetben fociztak.
Aki bemutatkozásként így ír(t) magáról: "Kecskeméten születtem, 1967. január 17-én. Tíz évesen a nagy múltú Kecskeméti TE csapatában kezdtem focizni. Gyönyörű évek, sok barát, szívesen emlékszem erre az időszakra. Megyei serdülő, majd ifjúsági válogatott lettem, és alig 16 évesen bemutatkozhattam a „nagycsapatban” is. Az ígéretes pályafutás viszont elmaradt, ezután az NB II., az NB III. és több megyei csapat következett, végül egy rövid ideig külföldön is kipróbálhattam magam. Edzőként gyerekekkel - 13 éve - kezdtem el foglalkozni, közben elvégeztem a „D” tanfolyamot, és „B”, majd az „A” diplomát is megszereztem. Az utánpótlásnál végig jártam a ranglétrát, amely nagyon hasznos tanulási időszak volt. Gabala Ferenc, Varga István, Djoko Kokovic neve garancia a jó szakmai munkára, szerencsésnek mondhatom magam, hogy tőlük tanulhattam. A 2007/2008-as bajnokságban első helyezettek lettünk és a rájátszásban kivívtuk a feljutást. Három éve az U/19-s ifjúsági és az NB III-as felnőtt csapatnak is edzője vagyok. Idén - január elsejétől - pedig az utánpótlás szakmai vezetői feladatra kért fel az egyesület vezetősége, amit örömmel fogadtam el." (Az interjú során A-tól Z-ig szavakat, kifejezéseket írtunk az edzőnek, aki arra - ahogy futballpályán illik - kapásból válaszolta azt, ami akkor éppen eszébe jutott. Mindezt - a mai modern technikát kihasználva - e-mail útján tettük meg.)
Aki bemutatkozásként így ír(t) magáról: "1981-ben a Baki Medosz labdarúgó csapatától érkeztem, és lettem igazolt játékosa a ZTE utánpótlás labdarúgó szakosztályának. A korosztályos válogatottak ranglétráját végigjárva, 1986/87-es bajnoki évben kerültem a ZTE felnőtt csapatának keretébe, és még abban az évben be is mutatkoztam az első osztályban. 1990/91-es bajnoki szezonban a katonaidőmet Keszthelyen töltöttem és az NB III-s Keszthelyi Haladás-Honvéd csapatában játszottam. Leszerelésemet követően ismét visszakerültem Zalaegerszegre, ahol első-, és másodosztályban 200 mérkőzésen léptem pályára. Utolsó mérkőzésemet 1996. augusztusában játszottam, hazai pályán a Debrecen ellen. Egy súlyos sérülést követően - 15 év után - kényszerültem elhagyni a ZTE csapatát és felhagyni az élsporttal. Utánpótlás koromból a legkellemesebb emlékem az Izraeli karácsonyi-torna, ahol az ifjúsági válogatott tagjaként vettem részt, és a gólkirályi cím mellett a legjobb játékos címet is nekem ítélte a szervező bizottság. Felnőtt sportolóként legszívesebben arra emlékszem, amikor - a szinte csak helyi erőkből álló - ZTE csapatával a Siófokot osztályozón legyőzve, a következő szezonban a 8. helyen végeztünk az NB I-ben. Az edzői pályafutásomat 1998-ban a Tungsram SE megyei 2. osztályban szereplő csapatánál kezdtem, ahol - pár mérkőzés kivételével - hat és fél évig irányítottam a felnőtt csapat szakmai munkáját. 2004-ben fél évig a Felsőrajk, majd 2005-ben - a szintén megyei első osztályban szereplő - Lenti TE csapatát irányítottam. Két év múlva - 2006 nyarán - egy olyan felkérést kaptam, amit - úgy érzem - nem volt szabad visszautasítanom, hiszen ezzel - tíz év szünet után - ismét visszakerülhettem a ZTE FC csapatához, mint az U17-es - kiemelt bajnokságban szereplő - csapat edzője. Jelenleg is a ZTE FC alkalmazásában dolgozom, utánpótlás edzőként. 2000-ben végeztem el a „D”, illetve a „B” - UEFA által előirt - edzői képesítést, 2008-ban pedig megszereztem az UEFA „A” és az állami sportoktatói képesítést." (Az interjú során A-tól Z-ig szavakat, kifejezéseket írtunk az edzőnek, aki arra - ahogy futballpályán illik - kapásból válaszolta azt, ami akkor éppen eszébe jutott. Mindezt - a mai modern technikát kihasználva - e-mail útján tettük meg.)
